Joka Unger (1895-1985) mindössze tizenöt évesen indult neki egy észak-magyarországi kisvárosból, Sajószentpéterről, hogy sokmillió kelet-európai honfitársa egyikeként 1910-ben bevándorlóként érkezzék az Egyesült Államokba. A kamaszfiú megjárja a kohók és a bányák világát, hogy aztán egy "szerencsétlen véletlen" folytán a New York-i Columbia Egyetemen találja magát, ahol történelmet és irodalmat hallgat. Joka Unger tárgyi emlékekkel, fényképekkel, újságkivágásokkal és egyéb, az élet hordalékainak tartott dolgokkal dokumentált életírását tartja a kezében az olvasó. Formába öntője, Jason Thomson szintén a Columbián végzett történész, aki 1978-ban, huszonévesen, PhD írása közben, egy oral historyként indult interjúsorozat elkészítésekor kötött életre szóló barátságot az interjú alanyával, aki ekkor már a nyolcvanharmadik évében járt. Az 1978-ban még fiatal Jason Thomson megöregedve, 2018-ban, harminchárom évvel Joka Unger halála után, nyugdíjazását követően vágott bele a Joka Ungerrel kötött különös üzletben vállalt feladatai teljesítésébe. Régenvolt megállapodásuk egyik, de csak egyik feladata volt ennek a hosszú, a XX. századon átívelő, tragédiákban és örömökben is bővelkedő kalandos életnek a dokumentálása, életírásba történő szerkesztése. A megkötött üzlet másik vállalásaként az elkészült életírást és az évtizedekig őrzött fényképeket, dokumentumokat és tárgyakat Jason Thomson 2020-ban adta át Joka Unger dédunokájának, a hagyaték örökösének. A dédunoka dr. Joshua Bergmann, amerikai matematikus, neve a Beresit Pattern című regényből lehet ismerős az olvasónak. A könyv utolsó fejezetének címe: Búcsú a történelemtől. A már régen halott és a hagyományos történelemszemléletet nem sokra tartó Joka Unger nyomába lépve, a nyugdíjba vonult Thomson is búcsút int annak a fajta történetírásnak, amelyet manapság is előszeretettel használnak eszközként a hatalom valódi birtokosai és az őket kiszolgáló írástudók.