A hazai közgondolkodásban mindmáig nem alakult ki a külpolitikai gondolkodásnak az a formája, amely az ország sorsáról, a nemzetközi politikában játszott szerepéról, lehetőségeiről, mindenkori mozgásteréről - a múltban, a jelenben és a jövőben egyaránt - nem a vágyak, hanem a realitások alapján tudna ítéletet alkotni. Erre pedig Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásakor végre igencsak nagy szüksége lenne. A morális és a reálpolitikai szempontok a nemzetközi politikában gyakran kizárják egymást, éppen ezért a tudományos elemzéeknek ezt a két tényezőt világosan külön kelle választani, annál is inkább, mert a társadalmi tudatban ezek folytonos keveredése mindmáig komoly akadályát jelenti a realista szemléletű világlátás kialakulásának. E kötet közreadásának célja egy olyan válogatás összeállítása volt, amely eddigi történeti kutatásaim keresztmetszetét mutatja be az egész hidegháborús korszakra vonatkozóan, magyar és külföldi levéltári források széleskörű használatára alapozva. Az elemzés középpontjában annak a bemuttatása áll, hogy a nemzetközi körülmények hogyan, illetve milyen mértékben határozták meg a második világháborút követő válságok és konfliktushelyzetek kimenetelét, s ezekben Magyarország bel- és külpolitikai mozgásterét. Így a könyvben a majd fél évszázad történetéből azokat az eseményeket emelem ki, amelyek nem a hidegháború evolúciós folyamataiban, hanem rendkívüli helyzetekben zajlottak. A hidegháború lezárását követően előállott posztkonfliktusos állapotban ugyanis nemcsak lehetséges, de fontos szakmai feladatot is jelent az, hogy a történészek - maguk és a közvélemény számára egyaránt - tisztázzák a hidegháború időszakában bekövetkezett válságok valódi jellegét, természetét és jelentőségét, mert ezek az éles helyzetek szimptomatikusan mutatják az adott erőtérben részt vevő szereplők viselkedésének - békésebb időkben rejtettebb - motivációit. Békés Csaba