A kérdés, amelyet felvetek, meglehetősen paradox: vajon segíthet-e a társadalomtudomány egy olyan problémát megoldani, amelyet saját tevékenysége hozott felszínre a logikai hagyomány folyamatos támadásai közepette, és amely a Sokal-ügy kapcsán újra időszerűvé vált, nevezetesen a történelem felettinek tartott igazság történeti eredetének problémáját. Hogyan lehetséges, hogy egy történelembe illeszkedő történeti tevékenység történelemtől független, transzhisztorikus igazságokat hoz létre, melyeknek semmi közük sem a helyhez, sem az időhöz, vagyis egyetemesek és örök érvényűek?