Különös élmény volt számomra, amikor ifjú titánként a merevszárnyúak után, az akkor már jól bevált vasra felülhettem. Szokni kellett a függést, az imbolygást, újra tanulni a légtér, az iskolakör fogalmát, de még inkább azt, hogy milyen érzékeny gép a Mi-8a-as. Finoman kellett hozzányúlni, és ő ezt meghálálta. Szinte megszemélyesítettük; repülés előtt és repülés után is megsimítottuk az oldalát. Ezt a "szertartást" azóta sem hagytam el, és tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Aki a közelében dolgozott, vagy látta bemutatón, egy életre beleszeretett! Most viszont el kell engednünk. A Mi-8 búcsúztatását a büszkeség és a meghatottság lengi körül. Büszkeség tölt el mindenkit, aki a típuson dolgozott, hiszen az elmúlt több mint öt évtized katonai szolgálata egy igazi sikertörténet, és éppen ezért megható elköszönni attól a helikoptertől, amelyik annyi szép történetet adott. Hiányozni fog, de szerencsére nem hagy űrt maga után. A H145M és a H225M viszi majd tovább azokat a feladatokat, amelyeket a "Minyó" napi szinten végrehajtott az elmúlt 53 évben. Remélhetőleg az új forgószárnyasok pont annyi humoros és érdekes anekdotával gazdagítják a repülés történetét, mint amennyivel a Mi-8-as tette, mert a pilótafülkében és a piros vonalon bizony nem csak komoly dolgok történnek. Dr. Koller József dandártábornok a MH 86. Szolnok Helikopter Bázis bázisparancsnoka