Előszó: Zay Ferencz életpályája igen érdekes. Katona, diplomata, űzér, gazda s író egy személyben. Katonai s diplomácziai működése szerencsés. A hadvezér Zayban mindig megvolt a tapintat, meddig mehet, s a diplomácziai ügynök sohasem felejté el, mikor ér véget a szóbeszéd. Gazdagnak születvén, pályája kezdetén tönkrejutott, mikor behunyja szemét: vármegyék siratják a dúsgazdag földesurat. S ez eredmény eltérésében eszének is nagy része volt. Tollát több nyelven forgatta, mindig ügyesen. A XVI. század azon szereplő egyéniségei közé tartozik, a kiket manapság európai embereknek szokás nevezni. Az Oláh Miklósok, Brodaricsok, Verancsicsok, Martinuzziak, Nádasdyak, Révaiak, Zayak nemcsak a mieink; a Szajna partjától, a távol Bosporusig ismerik hazánk e neves férfiait. Csodáljuk munkaképességüket. Annyit dolgoztak, hogy két nemzedék is beérhetné azzal. Abban a században, mikor a magyar társadalom mélyreható forradalmat él át, a felső tízezernek bizonyára egyharmada idegen ellenség elől menekűl, lelkesűlt tanulók s prédikatorok más módra tanítják az isten hitét, s két királyt ural a nemzet: nehéz volt megtalálni azt a személyt, azt az eszmét, a kihez, vagy a melyhez, azután hű legyen az ember.