Jelen kötet valójában két művet tartalmaz. A magyar származású cseh-német történész, Anton Gindely a harminc éves háború jeles kutatója volt, s ezen belül kifejezetten érdeklődött Bethlen Gábor hadjárataiért. Így jutott kutatómunkája révén többször Magyarországra is. Szilágyi Sándor magyar történész biztatására pedig írt egy Bethlen Gáborról szóló külön monográfiát, melynek eredetijét Acsády Ignác fordította le magyarra. Ezt a művet egészítette ki Acsády Bethlen udvaráról írott rövidebb írásával, s a két mű Bethlen Gábor és udvara címmel jelent meg a Magyar történeti életrajzok sorozatban (Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1890.) A mű legnagyobb erénye, hogy Gindely ezzel a munkával beillesztette Bethlent a világtörténetbe és kimutatta, hogy hazánk e nagy fejedelemnek köszönheti, hogy nem jutott Csehország sorsára. A mű első fele 1622-ig, vagyis hadjárata végéig összegzi Bethlen uralkodásának legfontosabb eseményeit, valamint az erdélyi fejedelem személyiségét, a mű azonban - alapvetően a harminc éves háború történetéről írt négy kötetes munkájára támaszkodva - elsősorban a katonai és diplomáciai eseményekre összepontosít. A mű második, egyben részletesebb fele 1622-től Bethlen haláláig (1629) vizsgálja a fejedelem uralkodását, számos addig ismeretlen forrást is felhasználva. A kötet végén olvashatjuk Acsády írását Bethlen udvartartásáról, kormányzatáról, Brandenburg Katalinról, az építkezésekről, kultúrpolitikájáról vagy éppen a vallási viszonyokról.