Nagy Kornél munkájában arra vállalkozott, hogy tisztázza az erdélyi örmények katolizációjának lefolyását, azt megfelelő összefüggésekbe ágyazza és értelmezze. A kötet három nagyobb egységre tagolódik. Az első az örmények közötti uniós törekvések sorát mutatja be, a súlypontot a lembergi örmények uniójára helyezve. A másik fejezet a Habsburg Birodalmon belül élő más kelet-európai népek között e korban zajló Habsburg uniós politikát vázolja, így teremtvén keretet, vagy inkább ellenpólust az erdélyi örmények közötti események vonatkozásában. A kötet gerincét az erdélyi örmény unió képezi, centrumában az uniót létrehozó Oxendio Virziresco (1654–1715) örmény pap, majd unitus püspök (1690–1715) alakjával. Nagy Kornél aprólékos munkával rekonstruálta Virziresco pályáját, feltárta püspöki kinevezésének hátterét (1690). A kötetben nagy helyet kap más erdélyi örmény papokkal kialakult bonyolult konfliktusainak bemutatása is. A könnyv végén a szerző hangsúlyozza az erdélyi örmény unió sajátságos vonásait, amely megkülönbözteti a Habsburg Birodalmon belül lezajló uniós törekvésektől. Ezek közül első helyre kívánkozik, hogy nem a bécsi kormányzat kezdeményezésére jött létre. Sajátságos az is, hogy hosszú távon az unió az örmények beolvadását hozta magával. A kötet forrásalapját a Hitterjesztés Szent Kongregációja (Sacra Congragatio de Propaganda Fide) levéltárának anyaga képezi. Nagy Kornél a Propaganda Fide levéltárában nem csupán a kifejezetten örmény vonatkozású forrásokat őrző Fondo Armeni anyagát nézte át, hanem az általános iratsorozatok köteteit is áttanulmányozta, amelyek szintén tartalmaztak az örmény unióra vonatkozó fontos adalékokat.