"Érdekfeszítő detektívtörténet, de nem regény, hanem maga a valóság. Milyen egyszerű a megfejtés, és mégis ennyi időt kellett várni rá! Pannonhalmi tanáraim 60-65 éve még azon vitatkoztak, melyik Béla király jegyzője volt. Én meg készítek egy filmet III. Béláról, és a hősödből gyilkost csinálok mendemondák nyomán. Gábor, Gábor, ha 2 évvel korábban értesülök nagyszerű megfejtésedről. Jankovics Marcell Dr. Horváth Gábor fiatal történész, a szegedi Gál Ferenc főiskola tanszékvezető tanára, [...] óriási felfedezéssel gazdagította nemzetünket! [...] Hiszem, hogy ez a tanulmány új korszakot nyit a hazai történettudományban. [...] S már várom a képzőművészeink alkotásait, akik e tanulmány alapján méltóképpen jelenítik meg III. Béla király kancellárját, [...] az ősi magyar nemzetség Párizsban tanult, kivételes műveltségű nagy fiát, [...]. Gestájából fogadjuk el nemzetünk nagyra-hivatottságát. Prokopp Mária Horváth Gábor [...] a régóta gyanúba vett, de csak mint "Anonymus" szellemi körébe feltétlenül beletartozó, de esetleg talán szellemi vezetőjének tekinthető [...] püspököt kezdte közelebbről megvizsgálni, és [...] talált is három olyan minősítést, amelyet álszerénységi vagy valódi szerénységi formulákban "P."-vel lehet rövidíteni, és amelyet a szerző nyugodtan alkalmazhatott magára. És ha így hirtelen egybecsúszik a szellemi kör, amelyről már sokat tudtunk [...], és a keresett rejtelmes személy kiléte, akkor egyszerre csak még az is remélhető, hogy a [...] pusztaszeri monostor megtalált, de bizonyossággal még nem teljesen kikutatott sírhelye is ennek a titokzatos szerzőnek szolgálhatott végső nyughelyül. [...] Olvassuk el tehát a könyvet, és nézzünk mélyen a csuklya alá: szerintem az író vissza fog mosolyogni. Szörényi László"