Jevgenyij Nyikolajev a II. világháború egyik legjobb orosz mesterlövésze volt, emlékirata egyedülálló bepillantást enged a legvéresebb hadszíntér arcvonalán zajló harcokba. Mesterlövészként figyelemre méltó 324 találatot jegyzett, ennek döntő részét a rettenetes leningrádi blokád 1941-42 alatti időszakában. Nyikolajev memoárját először az 1980-as években, a szovjet érában adták ki, ennélfogva nem egy elfogulatlan, politikamentes visszaemlékezésről van szó. A szerző annak idején az NKVD, vagyis az állambiztonság egyik határőr alakulatánál szolgált, következetesen dicséri a kommunista párt döntéseit, a németeket pedig nemes egyszerűséggel gazfickóknak nevezi. A kommunista propagandán túllépve azonban kiváló leírást kapunk a Vörös Hadsereg Lenin városáért folytatott szívós ellenállásáról a nyomasztó fölényben lévő német tűzerővel szemben, csakúgy mint az orosz mesterlövészek kulcsszerepéről a döntő összecsapásokban. Nyikolajev beszámol a kitartó megfigyeléssel töltött hosszú órákról, amint félig átfagyva mozdulatlanul hasal álcázott lőállásában, és várja a gyorsan elröppenő alkalmat az ellenség mesterlövészének a kiiktatására. E leírások és sok egyéb alapján is nyilvánvaló, hogy félelmetes mesterségének valódi virtuózával van dolgunk. A könyv fontos dokumentum a mesterlövészek és a mesterlövészet megértéséhez, kiválóan bemutatja, hogyan zajlott a küzdelem a II. világháború legvéresebb csatáiban. Jevgenyij Adrianovics Nyikolajev 1920-ban született Tambovban, fiatalemberként színpadmesterként dolgozott, majd 1940 októberében besorozták. Eleinte Karéliában szolgált, majd NKVD-egységét nem sokkal az 1941. évi német támadást követően Leningrád térségébe vezényelték, ahol 1942 végéig vett részt a város védelmében. Memoárjában kevés szót ejt az ostrom idején uralkodó szörnyű ínségről, ugyanakkor nagy teret szentel annak, hogy ő és a többi híres mesterlövész miként likvidálta a német támadók sokaságát. Érdemei elismeréseként kitüntetésben részesült, de meg is sebesült a harcban, majd 1942 decemberében egy újabb súlyos sebesülést követően átirányították a hírhedt SZMERS kémelhárító szervezethez, a háború vége pedig Németországban találta egy tüzéregység századosaként. A háború után újságíróként és könyvtárosként dolgozott Tambovban. 2002-ben hunyt el.