"Valaha a Három balta vendéglő volt errefelé a legkedveltebb kocsma, meg a Zöld hordó, a Noé bárkája. A Duna most is, mint amikor még a rómaiak és a szarmaták jártak erre, csendesen, méltósággal halad dél felé, a mecseteket elfújta a szél, a török után jött németek megtanultak magyarul, a Bomba téri piac beköltözött a Vásárcsarnokba, se kikötő, se ostrom, se a Kossuth hidat éppen átadó Gerő Ernő. De a Nap kelten kél, és a hegyek mögé bukik le mindenkor, s a Vízivárosba estére csodálatos nyugalom költözik, s csak az álmok szökdösnek innen s térnek vissza mindig. Innen szöktem el én is, valamikor."