A Török-Gálffy ügy huszonkét halálra ítélt (ebből tizenkilenc kegyelmet nyert) résztvevője, a többi várfogsággal sújtott összeesküvővel közösen, önzetlenül, a nemzet nehezebb sorsú tömegei mellett való elkötelezettséggel és az ország alávetettségét elutasító meggyőződéstől sarkallva csatlakozott az összeesküvők táborához. Nem saját körülményeik, hanem a hazaszeretet, a magyarsággal együvé tartozás vált bennük fő hajtóerővé. Kudarcuk, melyet helyzetfelismerési-szervezési hiányosságok siettettek, példamutató kiállásuk jelentőségét aligha csökkentheti. A folytatásként jelentkező Várady-mozgalom (tizenkét halálraítélt nyolc kegyelmezéssel), bár a cselekvésben előbbre haladt, hasonlóképp bukásra kárhoztatott. Ezzel mind a kortársak mind az utókor számára világossá vált, a függetlenség kiharcolásának ilyen útja akkoriban nem volt járható. A Remény Hőseinek nevezzük őket, mert terveik csak reménynek bizonyultak, de mindez, így sem volt hiábavaló. Áldozatukkal járultak a szabadabb Magyarország létrejöttének kibontakozásához. A könyv második része Várady egyik alvezérének, Száldobosi Borbáth László kapitánynak, külön kiadványban is hozzáférhető életútját vázolja fel. Lásd: Erdővidék szabadságharcosa. Az időközben napvilágra került újabb adatokkal és összefüggésekkel kiegészített negyedik kiadásban a szerző, Nagybaczoni Molnár Ferenc, olyan, részletekbe is menő summázatát adja a Török-Gálffy és Várady-ügynek, amilyet még nem vehetett kézbe sem a történész szakmai kör, sem az érdeklődő közönség.