Koloh Gábor (Gyula, 1987) az Eötvös Loránd Tudományegyetem gazdaság- és társadalomtörténet szakirányán szerzett mesterszakos diplomát (2013), majd ugyanott védte meg doktori disszertációját (2018). Jelen kötete a két világháború közötti Magyarország társadalmának életét érintő - főképp értelmiségi - diskurzusokban nagy port kavart ormánsági egykekérdéshez ad új szempontokat. A Nyugat hasábjain jelent meg 1933-ban Illyés Gyula Pusztulás című esszéje, amely a dél-dunántúli németek magas termékenységét a helyi magyarság létére nézve aggasztónak, sőt, a hitleri terjeszkedés árnyékában kifejezetten veszélyesnek tüntette fel. Bár a dél-dunántúli németek körében is találkozhatunk alacsony termékenységű családokkal (így különösen a Tolna és Baranya megyei völgységi svábok esetén), a magyarok kiveszésének képét, az emiatti erős aggodalmakat mélyen áthatotta a trianoni békeszerződés okozta veszteség- és kiszolgáltatottságérzet. A nemzetpusztulás megakadályozásának óhaja többek között a demográfusokat, orvosokat és lelkészeket is cselekvésre ösztönözte. Fülep Lajos, a kiváló művészettörténész ekkor a Pécsvárad melletti Zengővárkony református lelkészeként Nyáry Pálon keresztül elérte, hogy az Ormánságot is felölelő Felsőbaranyai Egyházmegye lelkészeihez egy kérdőívet küldjenek ki. Nemcsak a termékenységi jellemzőket kívánta felmérni, hanem az egyes községek gazdasági, társadalmi és néprajzi adottságait is, többek között a gazdálkodási formákat, a kertkultúra terjedését, a családi élet minőségét. A kérdőívekre adott válaszok Fülep Lajos hagyatékában maradtak fenn, és reményeink szerint forráskiadványunk, amely a teljes anyagot tartalmazza, jelentős mértékben árnyalni fogja a korszak társadalmáról nyert ismereteinket.