Amikor a neves történész, Pesty Frigyes közreadta a bajvívás szokásának történetéről szóló összefoglaló munkáját, idehaza már a hírlapok is foglalkoztak ez elavult intézmény polgári jogi dilemmáival. Jelesül, hogy az emberölés vagy súlyos testi sértés e formája, jóllehet előre megszervezett és jegyzőkönyvileg rögzített döntéssorozatról volt szó, enyhébb megítélés alá esett még a 19. század végén is, mint egy hirtelen fölindulásból elkövetett gyilkosság. Pesty Frigyes akadémiai értekezése, mely most reprint formában kerül az olvasók elé, az istenítélet egyik fajtájaként alkalmazott középkori bíráskodási mód eredetét és elterjedését, szabályait, körülményeit, a vele kapcsolatos bíráskodást, a felmentést és az ítéletet, valamint egyházi megítélését követi nyomon középkori okiratok tükrében. Egy külön fejezet szól a nevezetesebb - törvényszéki erejű - bajvívásokról. A szerző az utolsó fejezetben a bajvívást művelődéstörténeti szempontból, mint a magyar nemzeti kultúra nevezetes részét méltányolja. Az 1867-ben megjelent munka a téma máig hivatkozott alapvető feldolgozása.