"Miért „kellett” részt venni a május elsejei felvonulásokon? Miért volt mindenki úttörő, amikor a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe (KISZ) és a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP) nem volt kötelező belépni? Miről döntött a termelőszövetkezet tagsága, és miért nem szólhattak bele a munkások az ipari termelés menetébe? Hogyan válhattak a Magyar Népköztársaság állampolgárai szocialista hazafiakká, és meddig kellett várni a szocialista nemzet kialakulására? E kötet ezeket a kérdéseket (is) taglalja, arra keresve a választ, hogy a Kádár-korszakban hogyan és miféle ideológiai célokkal, milyen történelmi perspektívában teremtették meg a politikai részvétel kereteit. Ám a végső kérdés, amelyre az itt következő fejezetek igyekeznek választ találni, az, miért volt egyáltalán szüksége a diktatúrának arra, hogy a társadalom minél több tagját bevonja (és ne pusztán kooptálja) politikai rendszerének működésébe."