Szente Zoltán monográfiája egyedülálló vállalkozás mind a magyar, mind a nemzetközi szakirodalomban. A térben és időben is óriási témát felölelő mű egy átfogó intézménytörténeti bemutatást nyújt a parlamentek kialakulásától a modern népképviseleti intézmények létrejöttéig. Közel 700 évet fog át, s a feldolgozás az összes parlamentre kiterjed. A téma ilyen, teljeskörűségre törekvő feldolgozása teszi páratlanná ezt a kötetet. Az eddigi nagy, összefoglaló művek ugyanis vagy csak Európa nyugati régióival foglalkoztak, vagy csak egy jól körülhatárolható korszakot tárgyaltak szintén Nyugat- és Dél-Európára koncentrálva. Egyedi szemléletmódot képvisel abban is, hogy a nyugati rendi gyűlésekkel párhuzamosan, azonos szempontok szerint tárgyalja Közép-Európa, valamint más perifériák képviseleti intézményeit is (Lengyelország, Magyarország, illetve a csatolt részek, vagyis Erdély és Horvátország, Skandinávia, később az első amerikai és ázsiai parlamentek). Ennek a szemléletnek és tárgyalási módnak eredménye a közép-európai parlamentek egyfajta rehabilitációja is, mivel azok a nyugati feldolgozásokban inkább csak említésként és a nyugati minták követőiként szerepelnek. A szerző ezzel az alapossággal képes bizonyítani, hogy elsősorban a lengyel és a magyar parlamenti fejlődés nem nyugati mintakövetés eredménye volt, ahogy azt a mainstream nyugati történettudomány tudni véli. A parlamentek fejlődésének tudományos igényű bemutatása mellett az olvasó számtalan érdekes történettel, az országgyűlések szervezetét, működését és szimbolikáját bemutató részlettel is megismerkedhet ebből a több szempontból is kivételes könyvből.