Lacza Tihamér (1948) sajátos profilú, reneszánsz érdeklődésű írástudó, de igazán otthon a kultúra- és tudománytörténetben érzi magát. Legújabb kötetének üdítő tárgykavalkádjában és témasokféleségében Montaigne, V. Hugo, Dosztojevszkij, G. B. Shaw, Th. Mann, Lully, Haydn, Erkel, Smetana, Wagner, Brahms, Sztravinszkij, Leonardo da Vinci, Arcimboldo, Cézanne és sokan mások kerülnek egymás mellé és sokszor dialógusba egymással. De megszólaltatja a szerző ebben a kétségkívül illusztris, nagyvilági társaságban a szűkebb pátriája, az egykori Felvidék és mai Szlovákia kultúrájának és tudományának magyar alkotóit és tudósait, s szól e kisebbségi társadalom sorskérdéseiről és napi problémáiról is.