Nem szokványos életpálya az 1928-ben született Fekete Károlyé, és ennek tulajdoníthatóan nem szokványos az a pályakép sem, amelyet most - korabeli iskolai dokumentumokkal, újságcikkekkel, fényképekkel kiegészítve - közread. Nem megszokott sem tartalmában, sem műfajában, sem hangvételében. A címbeli „nemzet napszámosa” is másképpen, sokféleképpen értelmezhető az általa átélt, megélt korban és személyesen rá vonatkoztatva. Két állandó vonatkoztatási pontja mégis van ennek az életpályának. Az egyik Kalotaszeg, Bánffyhunyad és környéke, ahol mindenes és tanító volt, és a „nemzet” is, amelyre hivatkozik, elsősorban ennek a vidéknek a népét jelentette, nem egyetlen faluért, mint ahogy megszokott (volt), ha valaki a „nemzet napszámosságát” vállalta. A másik, hogy soha nem ismerte a tétlenséget, és hogy mindazt, amit vállalt, és amit végzett, nem személyes érdekből, haszonvágyból és hiúságból tette, nem is ideológiai elkötelezettségből. El kell hinnünk neki, mert az élete a bizonyíték rá, hogy valóban hitte - néha naiv módon –, hogy mindaz, amit elvállal és tesz, javunkra válik az ezen a vidéken él magyar közösségeknek.