A felvidéki zsidó családból származó címzetes arbei püspök az egyházi vonatkozású hazai történetírás máig legkimagaslóbb alakja. Fraknói Vilmos munkássága akkor teljesedett ki, amikor 1890 után lehetővé vált a Vatikáni Levéltár hatalmas anyagának tanulmányozása, ami két évtizedre Rómához kötötte, azonban már egyetemi évei alatt komoly publikációs tevékenységet folytatott. Korai művei közé tartozik a magyar közjogi rendszer két fontos tisztségéről, a nádori és országbírói hivatal eredetéről és fejlődéséről szóló munkája, melyben a történeti és a tematikus elrendezés szempontjai egyaránt érvényesülnek. A nagy tudású későbbi akadémikus e korai, 1863-as - ezúttal reprint kiadásban megjelent - művére is jellemző a terjedelmes forrásanyag magabiztos áttekintése és olvasmányos előadása. Érdemes e ma is forrásértékkel bíró monográfiát - melynek végén megtalálható Magyarország nádorainak és királyi helytartóinak, valamint országbíráinak "korrendileg szerkesztett" névsora.