A Ceausescu korszak utolsó évtizedében igen kevesen vállalták fel a magyar történelem és néprajz értékeinek a tanítását, kutatását, illetve népszerűsítését. Még kevesebben voltak azok, akik ezeket az értékeket az oktató-nevelői tevékenységük során, a szülőföld megtartó erejeként és a megmaradás eszményeként használták fel. Sőt, egyes korabeli aktivisták, esetenként tanárok is, minden alkalmat kihasználtak azon személyek lejáratásáért, akik az oktatás szintjén is kiálltak magyar identitásunkért. Az utólag nyilvánossá vált szekus dossziék igen sok ilyen jellegű adatot tartalmaznak. Az említett aktacsomók szerint a politikai rendőrség által leginkább követett oktató-nevelő tevékenység 1978-tól kezdődően GyergyószentmikIóson, a Salamon Ernő líceum és a 6-os számú általános iskola közös történelemköre volt. Talán ezzel magyarázható, hogy napjaink közéleti-politikai, néha pedagógus egyéniségei Gyergyószentmiklóson mindent elkövetnek a történelemkörrel kapcsolatos közelmúlt történéseinek az elhallgattatásáért. A történelemkörrel kapcsolatos eseményeket azonban nem lehet meg nem történtté nyilvánítani. Elsősorban azért, mert a korabeli romániai magyar sajtó és közélet a nyolcvanas években nemcsak felfigyelt erre a tevékenységre, hanem értékelte is ezt. Sőt, a diákdolgozatok közlésével jelezte, hogy a kör nem egy egyszerű oktató-pedagógiai tevékenységet jelképezett, hanem része volt annak az önismeretünket és megmaradásunkat szolgáló mozgalomnak, amely a nyolcvanas évek eInemzettelenítő politikájával szembeni ellenállás egyik formáját jelentette. A szerző a könyvben nem a történelemkor egyszerű bemutatására törekszik, hanem érzékelteti a korabeli sajtóban megjelent véleményeket, tudósításokat ezen oktatónevelői tevékenységre vonatkozóan, illetve közli a tanulóknak a lapokban megjelenő írásait. Most, amikor mindenki számára biztosítva van a kutatás és az alkotás szabadsága nehéz elhinni, hogy munkásságáért a körvezető tanár állandóan megrovásokban és a megaláztatások sorozatában részesült. Harminc év távlatából visszatekintve, mégis reméli, hogy körvezetői munkássága nem volt hiábavaló, még akkor sem, ha egyesek a hallgatás és a feledés fátylát borították tevékenységére.