FRAKNÓI VILMOS (eredetileg: Frank) Született 1843. február 27-én Ürményben, meghalt 1924. november 20-án Budapesten. Történész. Pesti teológiai és bölcsészeti tanulmányai után Nagyszombatban gimnáziumi tanár. 1865-ben pappá szentelték, s az esztergomi papnevelő intézet tanára lett. 1871-ben az MTA II. osztályának titkára, 1875-től a Széchényi Könyvtár könyvtári őre volt. Az MTA főtitkára (1879-89), másodelnöke. 1897-től a múzeumok és könyvtárak országos felügyelője. Az egyházi pályán nagyváradi kanonokká (1878) szekszárdi c. apáttá (1879) majd arbei c. püspökké (1892) nevezték ki. Európa több országában (Dánia, Spanyolország, Török Birodalom, Oroszország stb.) legtöbbet Olaszországban, főként Rómában folytatott levéltári kutatásokat. Egyik római lakását 1895-ben a magyar államnak adományozta, megteremtve ezzel a római magyar történeti intézet alapjait. A magyar történelemnek szinte minden korszakával foglalkozott, fő kutatási területe a Hunyadiak és a Jagellók kora, a magyarországi ellenreformáció, ill. a Martinovics-féle összeesküvés története, valamint az egyház- és diplomáciatörténet volt. Szerkesztette az Értekezések a történettudomány köréből c. sorozatot (1872-78) útjára indította a Magyar Könyvszemlét, ennek egy ideig szerkesztője is volt. Két jelentősebb forráskiadvány is fűződik nevéhez: a tízkötetes Magyar Országgyűlési Emlékek (az utolsó kettő Károlyi Árpáddal), illetve a négykötetes Monumenta Vaticana Hungariae kiadása. Az MTA tagja. Tudományos munkái: A Magyar nemzet műveltségi állásának vázlata az első fejedelmek korában és a kereszténység behozatalának története {1861), Pázmány Péter és kora, A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században (1813), Martinovics és társainak összeesküvése, Hunyadi Mátyás király 1440-1490, A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig., A Hunyadiak és a Jagellók kora. A Magyar Nemzet Története IV., Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel, A magyar királyválasztások története (1921.).