Aki veszi a fáradtságot, hogy ezt a visszaemlékezést elolvassa, nos az egy olyan ezred életébe nyer bepillantást, melyet azért hoztak létre, hogy háború esetén segítse az utánpótlást a hátország és a frontvonal között. Nem kisebb feladatra született tehát, mint arra, hogy a fronton, a lövészárokban harcoló katonának legyen ruházata, ennivalója, lőszere. Hogy ez mennyire sikerült, nem célja eldönteni ennek a könyvnek. De egy biztos, ehhez olyan hozzáértő katonákra volt szükség, akiknek műszaki ismerete, tehetsége és nem utolsó sorban bátorsága megvolt ehhez. Nekik állítunk emléket. A könyv két nagy fejezetből áll. Az elsőben a gépkocsizó ezred tiszti iskolájának, Móritz Mihály századosnak 1944-ben kiadott és katonái között szétosztott emlékkönyve található, változatlan formában. A második részben az ezredhez bevonult, majd ott később zászlós lett és gépkocsizóként a frontra került Fónod Sándor visszaemlékezése és fotói találhatók, melyek alapján feltárulnak előttünk a gépkocsizó katonák hétköznapjai.