A kötet elsőként foglalja össze a két világháború közötti egyetemi önkéntes munkaszolgálat történetét, működését, nemzetközi beágyazottságát. A munkaszolgálat fogalomkörébe vonható rendszerek a korszak Európájának jellegzetes termékei voltak, az első világháborút követő munkanélküliség felszívására, közmunkák ellátására jöttek létre. A náci Németországban államosították, a propaganda szolgálatába állították. Magyarországon rövid életű kezdeményezések mellett a fajvédő, de a népiek gondolataival megtermékenyült Turul Szövetség hozta létre az első önkéntes táborokat 1935-ben jobboldali értelmiségi fiatalok számára, amely rövidesen és rendszerszerűen Egyetemi Önkéntes Munkaszolgálat (EÖM) néven állami felügyelet alatt teljesedett ki és működött 1944-ig. Az egyetemi önkéntes munkaszolgálat fontos adalékokkal szolgál nemcsak a korszak ifjúságtörténete, de a kötelező (zsidó) munkaszolgálattal való szoros összefüggései révén a holokausztkutatás, valamint a népi mozgalom iránt érdeklődők számára egyaránt.