A könyv a harmadik magyar köztársaság eszmei eredetéről, születéséről és az utóbbi huszonöt év közpolitikai fejleményeiről szól. A történet központjában emberek, eszmék és intézmények állnak. A mondanivaló lényege három pontban foglalható össze. 1. Az 19891990-es rendszerváltozás során a jóhiszemű, de a hatalom átvételére felkészületlen demokraták minden erőfeszítése ellenére a tovább szolgáló szocialista jogászok és közigazgatási partnereik sikeresen átmentették a Kádár-rezsim legtöbb intézményét és azok apparátusát, s ezáltal a következő huszonöt évre gúzsba kötötték a köztársaság törvényhozását és kormányait. 2. A Sólyom-féle voluntarista Alkotmánybíróság többek között a jogállam, a jogfolytonosság és a jogbiztonság jelszavaira való hivatkozással leszűkítette a demokratikusan megválasztott képviselők és kormányaik cselekvési terét. 3. A 2011-ben megszületett Alaptörvény történelmileg döntő fontosságú lépés volt, mely jórészt orvosolta a megelőző negyedszázad politikai ballépéseit és alkotmányozási csődjét. Az Alaptörvény, mely további csiszolást és finomítást kíván, végre elégtételt nyújtott a rendszerváltás morális deficitjéért. Preambuluma fontos szimbolikus lépés volt a magyar civil társadalom erkölcsi kárpótlása szempontjából. Tőkés Rudolf a University of Connecticut professor emeritusa, az Egyesült Államokban él és dolgozik, szaktanácsadóként nemzetközi alapítványoknak es pénzintézeteknek nyújt segítséget. Budapesten született 1935-ben. Középiskolái (pesti bencés és Vörösmarty gimnázium) elvégzése után a pécsi és a budapesti jogtudományi karon folytatta tanulmányait. 1957 óta az Egyesült Államokban él. A Columbia egyetemen doktorált a politológiai tanszéken. 1964 és 1990 között a Wesleyan, a Yale és a Connecticut egyetemen oktatott. A State Department külügyi akadémiájának vendégtanára volt 1972 és 1992 között. 1991-ben az Antall-kormány meghívására külügyi tanácsadóként működött. Tíz könyv, körülbelül száz monográfia, könyvfejezet es tanulmány szerzője. Utolsó magyar témájú könyve, A kialkudott forradalom 1998-ban jelent meg. 1990. március 21-én Göncz Árpád köztársasági elnök személyes megbecsülése jeleként elnöki Aranyéremben részesítette Magyarország demokratikus rendszerváltozásához nyújtott segítségéért.