A korszak újjáéledő baloldala deklarálja, hogy a világ állása továbbra sincsen rendben. De nem tud túllépni azon az évszázados problémán, hogy mihez is kezdjen magával és a glóbusz ügyeivel, jelesül: merre is induljon a moralitás és a történelem keresztútján? Sajnos a ki, kinek a nevében, mit, hogyan, mikor stb. jellegű kérdésre adott válaszok általában nem képesek megragadni teljes magabiztossággal a politikai praxis egészét, s ennek eredménye, hogy a keletkező szakadékot - általában öntudatlanul - személyes tradíciók, indulatok és érzelmek nevében hidalják át. Ennek egyik példája, hogy még maga a morál és a történelem szavai sem nélkülöznek mindenfajta rájuk telepedett kontextust, asszociációt. Ezért, ha elavultnak minősítjük még magát a problémafelvetést is, nem az objektív valóság kényszerének, hanem csak saját gondolkodásunk csapdáinak engedünk. Már azért is, mert a baloldal nagy témái úgyis kikövetelik a maguk válaszát.