Ennek a kötetnek az írásai az 1956-os magyar forradalom erdélyi/romániai eseményei és a forradalom leverését követő romániai megtorlások témája köré szerveződnek. Nem vagyok történész személyes érintettség révén van közöm a történésekhez: a második Bolyai-per fővádlottjaként hét évet kaptam és ültem le Románia különböző börtöneiben és kényszermunkatelepein. 1989 után ugyancsak ebben a minőségben kértek megszólalásra nemegyszer írásban is, a forradalom évfordulóin vagy azoktól függetlenül, ünnepségeken, konferenciákon vagy azokon kívül is. A történetírás területeire való betolakodásom legfontosabb eredménye az 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára. 19561964 (Kolozsvár, 2006), amelyet munkatársakkal sikerült tető alá hozni, első bár korántsem teljes számbavételeként a forradalom leverését követő romániai megtorlásoknak. Akkor még csak igen korlátozottak voltak a lehetőségeink a perek iratanyagához való hozzáférést illetően, innen adódik, hogy amikor az állambiztonsági levéltárak végre számunkra is megnyíltak, nem tudtam lemondani arról, hogy néhány, azokból adódó részlet feltárásával, néhány szereplővel vagy mozzanattal kapcsolatban, ne járuljak hozzá közelmúltunk e sötét időszakának jobb megismeréséhez. Nekünk, akik megéltük és átéltük azokat az időket, nem lehet más feladatunk, mint tovább adni az unokáknak a megélt történelmet. Mert túl azon, amit a történetírók ilyen vagy olyan beállításban arról a korszakról megírnak, nemzetünk történelemtudatához elválaszthatatlanul hozzátartozik a nemzedékről nemzedékre átörökített múlt. Sőt talán ez az igazi, amely bennünket megtart, bármilyen történelmi viszontagságok között. Dávid Gyula