Látszólag nincs semmi meglepő abban, hogy a hangyák hangyaként, a madarak madarakként, az emlősállatok pedig emlősökként viselkednek. Táplálkozási, védekezési szaporodási tevékenységeik jelentős részét születésüktől fogva adott módon, ösztönösen hajtják végre. De honnan tudják az állatok, hogy mit, mikor és hogyan kell csinálniuk? Honnan származik a természet intelligenciája? Igaz lenne az a manapság széles körben hangoztatott elképzelés, mely szerint a tudatlan anyagmassza hosszú idő leforgása alatt intelligenssé vált? Saját magától intelligens a természet? Napjainkban a legtöbb kutató az egyszerűbb viselkedésformák fokozatos változásai alapján próbálja elmagyarázni az összetett magatartásformák eredetét. Azonban óriási meglepetések érnek minket, amikor megpróbáljuk ezen a lépcsőzetes módon levezetni egyes konkrét állati cselekvések „kialakulását” – s kiderül, hogy ez lehetetlen! Elképzelhető, hogy inkább egy természetfeletti, külső intelligencia tükröződik sokszínűen a világunkban, amely – vagy aki – végtelenül ötletes megoldásokat alkalmazott az élővilág kialakítása során? Döntsön az olvasó!