A René Descartes (1596-1650) halálát követő fél évszázadban egész Európa szemtanúja az új filozófia körül fellángolt elméleti és kultúrpolitikai szempontú vitáknak. A kötet ezen összeurópai jelenség legfontosabb erdélyi, 1685-ből származó dokumentumát teszi közzé latin nyelven terjedelmes angol nyelvű bevezetővel. A szerző az 1685-ös vita előzményeként felidézi az 1673-ban lezajlott első magyar filozófus-pert és kiemeli a nagyenyedi kollégium szerepét a kartéziánus filozófia hazai elterjedésében. A kötet a korszak jól ismert kultúrpolitikai szereplőit felvonultató történeti vázlat mellett bemutatja az erdélyi Descartes-vita résztvevőinek elméleti pozícióit is és azok európai kontextusát. In the colleges of the Principality of Transylvania, far away from the centres of Cartesian philosophy in the Low Countries, France, England and even Germany, certain intellec!tuals were engaged in passionate and lively discussions about Cartesian metaphysics. The current volume presents a vindication of Descartes's philosophy from 1685.