Korunk a megvalósult abszurditások kora. Nem szabad lenne, hogy létezzen, mégis létezik. Pontosabban fogalmazva nem létezik, csak "fennáll". És ez a fennállás egyre inkább önmaga végleges felszámolására irányul. Ha körülnézünk ebben a világban, nem nagyon látunk egyebet, mint az ember külső természetének (ökológiai rendszer) és belső természetének (lelki, erkölcsi, szellemi talapzat) felszámolását. A XXI. század során ez a végfelszámolás kritikus elágazási ponthoz érkezik. Az dől el, hogy képesek vagyunk-e mi emberek még reflexív módon viszonyulni ehhez a végfelszámolási folyamathoz, és visszafordulunk erről a végzetes lejtőről, vagy...