A vallással, a vallás jelenlegi és jövőbeli társadalmi jelentőségével összefüggő kérdéseket ma sokan sürgetően fontosnak érzik, és a nyilvánosság is előszeretettel foglalkozik velük. Az idevágó kérdések azonban a történelmi tájékozódású modern társadalomtudománynak, sőt a 18. században kialakult modern történelemtudománynak és történelemfilozófiának is az egyik legalapvetőbb témakörét alkotják. A fokozott mértékű nyilvános érdeklődés esélyt kínál arra, hogy új szempontok szerint gondoljuk át és a nyilvánosság önmagáról kialakított képébe integráljuk azt a hatalmas tudást, amelyet a vallástörténet és a vallástudomány, a teológia, a szociológia és a történelemtudomány bocsát rendelkezésre. Senki sem vitatja ugyanis, hogy a szóban forgó kérdések vizsgálata során nem szorítkozhatunk Európára vagy az észak-atlanti világra, hanem valóban "globális" nézőpontot kell érvényesítenünk. Ez pedig azt jelenti, hogy a kereszténységtől különböző vallási hagyományoknak és Európán meg Észak-Amerikán kívül a világ más részeinek is kitüntetett figyelmet kell szentelnünk. Vallási szempontból ma már egyébként is teljességgel lehetetlen éles határokat vonni a különböző területek között (így tesznek például, akik keresztény Nyugatról beszélnek), ahogyan korábban is csak egyoldalúságok árán lehetett, hiszen ehhez zárójelbe kellett tenni például az európai vallástörténetet jellemző tényleges vallási sokféleséget. A kereszténység oly nagymértékben elterjedt az egész világon, hogy - legalábbis mennyiségi szempontból - valószínűleg Európán kívüli területekre fog helyeződni a súlypontja. A szekularizálódási folyamatok elsősorban Európában lazították fel a kereszténységhez fűződő szálakat; a migrációs folyamatok következtében és a modern médiumok hatására pedig az iszlám szintén globális jelenséggé vált.