A szövegek az emberi létezés néhány alapvető jelenségét kívánják körüljárni. E horizonton belül bukkannak fel a sírás és a mosolygás, a halál és a gyász, a játék és az élet, az autózás és a városi tér, a testiség és a tárgyiság, vagy éppen a transzcendentális Harmadik alakzatai. E fenomének vizsgálata a mindennapi és a kivételes emberi tapasztalatok elemzésén keresztül történik, hogy feltáruljanak az ismerős mozzanatok ismeretlen aspektusai. A konkrét eseteket szemügyre véve mutatkoznak meg a jelenségek rejtett vonatkozásai, tér- és időbeliségük, szubjektív és interszubjektív mivoltuk, testi és tudati szintjeik, nyers és kulturális formáik sajátos jellege. Így egy olyan fenomenológiai megalapozottságú antropológiához juthatunk, mely nemcsak az emberi létmód mélyebb megértését vonhatja maga után, hanem a világban létezés, a többi létezőhöz fűződő viszony új mintázatait is.