Ma már egyre több szakmai tapasztalat gyűlik arról, hogy a különféle civilizációs ártalmak okozta tanulási-értelmi, beilleszkedési és magatartási problémák előjelei már az óvodás korban láthatóvá válnak. Így a megelőzés lehetőségei és szükségessége újabb lehetőség és kihívás a fejlesztés tudományainak, a pedagógiának és a pszichológiának. A "PREVENCIÓ" érdekében folyt és folyik számos óvodáskori kutatás, terepmunka. Ezeknek a törekvéseknek – noha az egyéni, differenciált fejlesztés, a nevelői tudatosság prioritásai (főként: a motiváció és az önállóóság fonásai) értelmezésében többféle megközelítést képviselnek, mégis – vannak közös vonásaik. Mindannyian hangsúlyozzák a kapcsolati munka fontosságát az iskolai kudarcok megelőzésében (is!). Az egymásra hangolódást minden fejlesztés fontos (ha nem a legfontosabb!), globális hatóerőként kezeli. S az is közös, hogy: az egymásra hangolódás lényeges következményeként alakul a gyerekben (és az őt fejlesztő felnőttben is!) a bizalom önmagában és a másikban, s egyáltalán: a fejlődés lehetőségében. Ez pedig a sikeres tanulásra (és sikeres tanításra!) való beállítódásnak az alapfeltétele. Ezért a prevenció szempontjából is alapvető mentálhigiénés jelentőségű, hogy az első 6 év az egymásra hangolódás, a "kapcsolatok tanulásának kora" legyen.