A filozófus szerző főként a nyugati és a buddhista filozófiatörténet, társadalomszemlélet, pszichológia és gyógyítás kérdéseivel foglalkozik. Kiemelt kutatási témája a meditáció pszichológiája, miközben egyúttal harminchárom éve maga is az éberség (szatipatthána) és a belátás (vipasszaná) meditációk gyakorlója. Az ezekhez a területekhez kapcsolódó elméleti és gyakorlati tárgyakat 1996 óta tanítja A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán, ahol 2001 és 2005 között az intézmény főigazgatói teendőit is ellátta. A jelentősebb publikációi sorában a fordítások (Rövid szövegek a Buddha beszédeiből, A Felsőbb Tan foglalata, Lótusz szútra) mellett megtalálhatók a témáiról Magyarországon elsőként átfogó képet nyújtó önálló monográfiák (A buddhista filozófia kialakulása, A buddhizmus lexikona) is. A szerző a jelen gyűjteményes kötettel ahhoz a tudományos közéletben zajló paradigmaváltáshoz csatlakozik, amely a személyességet, illetve a szubjektív élményeket és tapasztalatokat nem csupán a kutatás egyik lehetséges tárgyaként kezeli, hanem egyúttal a vizsgálatok megkerülhetetlen gyakorlati-módszertani alapjának is tekinti. A köteten végigvonuló egyik alapgondolat arra épül, hogy a mindennapi életben előforduló nem-verbális élményfeldolgozás, gondolkodás és kommunikáció mintázatai az egyes meditációs gyakorlatokban történő tudatos felhasználással a valóság feltárásának eszköztárába illeszthetők. A gyűjteményben megjelent tanulmányok szerint szólhat a tudomány a buddhizmusról úgy, hogy azt nem a buddhizmuson kívüli szemlélet nézőpontjából teszi, és a buddhizmus is vizsgálhatja a valóságot úgy, hogy az a tudománnyal összhangban van. Mindezen gondolatok megismerésekor az olvasó találkozhat a buddhizmus különféle irányzatainak elméleti és gyakorlati törekvéseivel, így végül is betekintést nyerhet a nyelvfilozófiai kérdésektől a pszichológiai témákon át a gyakorlati társadalomszemléletig terjedő felfogásokba.