A Sajtóklub nemzeti intézmény. Hitele függetlenségében s önálló arculatában rejlik. A műsorfolyam nyomtatott, szerkesztett változatát tartja a kezében az olvasó. A beszélgetések vibrálását a könyv szövege megőrzi. A gondolatfüzérek láncolatában összekapcsolódik az elemzés műfajának hidegsége, a szavakba oltott szenvedélyek heve, a nemes vita s az egyetértő közfelkiáltás. Az érvelés magyarázó nyelvezetét az élőszó frissessége karakteresen izgalmassá avatja. Ez a természetszerű kettősség tette ismertté s nézetté a Sajtóklubot. A rögzített szöveg szerkesztésénél figyelembe kellett venni ezt a szempontot. Jellegéből nem veszített: lüktető, izgalmas anyag maradt a fehér papíron is. Lovas: Most nyílt egy kiállítás a zsidó olimpikonokról. Bayer: Egy barátom a törzskocsmánkba behozott nekem egy Nemzeti Sportot. Remegett a szája széle. Hófehér volt, és intravénásan kellett beleadniuk a fröccsöt, mert nem tudta meginni, annyira ideges volt. A lapban egy cikket mutatott. A címe: 'Zsidó olimpiai bajnokokról nyílt kiállítás. A kiállítást megnyitotta Izrael budapesti nagykövete.' Neveket sorolnak: Hajós Alfréd, Petschauer Attila... Bencsik: Ezek nem magyarok voltak? Bayer: Mit képzelnek magukról? Megkérdezték a halott Hajós Alfrédot, a csodálatos és nagyszerű sportembert, hogy leírhatják-e róla azt, hogy ő zsidó olimpiai bajnok?..."