Egy filozófiai kistanulmányt tart a kezében az olvasó. A könyv állításainak lényege, hogy a marxizmus racionális és dialektikus alapjait támadó ideológia - plusz az olyan szerzők, mint Foucault, Derrida, Deleuze, Ranciere, Badiou és mások - egyengették az utat a neoliberális gazdaságpolitika elfogadásához. Ugyanis ők rakták le, minden különbözőségeik ellenére azt az ideológiai alapot, amely az 1960-as évektől kezdve fokozatosan háttérbe szorította az imperializmus meg a kapitalizmus rendszerszintű kritikáját, mígnem létrejött a mai helyzet, amelyben elképzelhetetlennek látszik a kapitalizmus meghaladása. Ezt a szellemi előkészítést és elméletipart azonban nem a vakvéletlen, hanem a globális nagytőke érdekét szolgáló és finanszírozó intézmények hozták létre. A szerzők azt vizsgálják, miként terjedt el ez a szemlélet az akadémiai világban, a kulturális intézményekben, a médiában és a politikában. A French Theory gyűjtőfogalom, amelyen a fent említett szerzők munkássága értendő, és amely az amerikai egyetemekről került vissza Európába, és vált meghatározó irányzattá a 20. század második felében. De, itt az ideje búcsút mondani neki, hiszen a kései kapitalizmus mély válsága, az elszegényedés és a szélsőséges egyenlőtlenségek új korszaka természetesen hozza vissza az osztályharc elméleti és gyakorlati szükségét.