A magyar nyelv első írásos emlékei a korai ómagyar korból valók, amelyet a honfoglalástól a 14. század közepéig szokás számítani. Ebből az időszakból mindössze négy rövidebb magyar nyelvű dokumentumokban további magyar szavak tízezrei maradtak ránk. Ezekben az ún. szórványemlékekben elsősorban nevek, illetve helyeket és személyeket jelölő kifejezések találhatók. Közülük - gazdag és sokrétű forrásértéküknek köszönhetően - elsősorban a helynevek keltették fel a kutatók érdeklődését. E nyelvi elemek vizsgálatával elsősorban nyelvtörténészek foglalkoztak, eredményeik azonban nemcsak a magyar nyelv történetéről alkotott képet gazdagították, hanem más történeti tudományokét is, főképpen a Kárpát-medence település - és etnikumtörténetét érintően.