Sajószentpéteri István református lelkész hét dohányzás-ellenes prédikációját adjuk közre, amelynek kézirata 1712 és 1713 között, tiszalöki lelkészi időszakából maradt fenn. A szerzőnek összesen hat munkája ismert, ezek közül három tematikus sorozatot alkot. Még a szerző életében megjelent a Hangos trombita (1698) a részegeskedés ellen, az Ördög szigonnya (1699) a káromkodás ellen, a Táncz pestise (1697) pedig a tánc ellen. Kötetünk a sorozat negyedik, egyben utolsó, dohányzás elleni darabját — a szintén metaforikus című — Ördög szára-bordáját tartalmazza, amely csak kéziratban maradt ránk. Bár Sajószentpéteri korábbi munkáihoz hasonlóan ezt is nyomtatásban való megjelenésre írta, azaz olvasásra szánt szövegekkel van dolgunk, a prédikációk retorikája mégis gyakran a szóbeliség spontán (ebben az esetben: többször dühös) megnyilvánulásaihoz kapcsolja a gyűjteményt. A dohányzást nemcsak az ,ördög tojományá"-nak tekinti, de a vele összefüggő bűnöket is sorra veszi, így kikel például a tánc, a bujálkodás, a részegeskedés ellen is, de sok népszokás, népi hiedelem kigyomlálását is szükségesnek tartja. A kézirat több tudomány (teológia, folklorisztika, szociológia, művelődéstörténet, kritikai kultúrakutatás) érdeklődésére tarthat számot, jelentős forrás az életmód, mentalitás, a néphit, népszokások, a szóbeliség és írásbeliség vizsgálatához, a 17-18. századi nyelv és retorika vagy a test különböző felfogásai, test és hatalom viszonya iránt érdeklődő kutatásokhoz is.