Az öngyilkosság a legszemélyesebb emberi döntés eredménye, ugyanakkor bio-pszicho-kulturális történés is. Camus megfogalmazásában a filozófia egyetlen komoly kérdése. Létezése egyidős az emberiség történetével, az európai kultúrkörben az öngyilkosság gondolata tudatosan vagy tudattalanul mindenkiben élő archetipikus sajátosság. Jelentései tükröződnek az adott kultúra alkotásaiban. A könyv a szerző két évtizedes klinikai és kutatómunkájából azármazó írásokat tartalmaz, az etikai, mentalitástörténeti, irodalmi és zenei kérdésfeltevésig; szövegek - búcsúlevelek, internetes levelezőcsoportok - elemzéséig; a tömegkommunikáció mint sajátos kulturális lenyomat vizsgálatáig. Az öngyilkosság mint egyszerre individuális és kulturális jelenség leírásában spektrumot rajzol fel, az élet-halál diskurzus vonatkozásában elemezve a kultúra üzeneteit. "Önpusztításában" Európában még mindig, az utóbbi évek csökkenése ellenére, az "élbolyban" vagyunk. A kötetet indító, etikai dimenziót személyessé is tévő bevezető írás mellett a zárófejezet ad keretet a könyvnek, az internetes kommunikáció, a kitáguló világ és a önpusztítás sajátos összefüggéseiről.