A szakrális népélet történeti és kortárs kutatása, a közép- és kelet -európai államokban bő negyedszázada lezajlott, a jelentős politikai-társadalmi átalakulást hozó rendszerváltozások óta számottevően megélénkült a trianoni határokon belül, s örvendetesen a határon túli tömb- és szórványmagyarság körében egyaránt. Igaz ez a délvidéki, különösen a bácskai területre is. Szép és tartalmas foglalata ennek a jelen tanulmánykötet, melynek tanulmányai két vajdasági néprajzkutató, édesapa és lánya tollából született írásokat fűz egy szakrális tematika, a Mária-tisztelet tudományos fonalára. A szerzők ilyen irányú érdeklődése és tevékenysége természetesen nem előzmény nélküli, a vajdasági néprajz meghatározó, aktívan és rendszeresen kutató és publikáló, ismert és elismert szakemberei mindketten. A Mária-tiszteletnek többféle ideje, alkalma: módja és megnyilvánulási formája létezett és létezik a népi vallásgyakorlatban. E sokszínűség a Nyugat-Bácska településein is tapasztalható. Silling István és Silling Léda a 18. századtól egészen a jelenig veszi sorra mindezt saját terepmunka, primer egyházi források és a korábbi szakirodalmi adatok egybevetésével. Az épített szakrális (kis)emlékek mellett foglalkoznak az archaikus imaszövegekben megjelenő elemekkel, a magyar vagy német nyelvű feliratok párhuzamait bemutatják a horvát, sőt a szerb pravoszláv közösségek viszonylatában is. A kötet tartalma a tudományos igényeknek, valamint a széles körű, igényes ismeretterjesztés céljának egyaránt megfelel. Szövege közérthető, stílusa gördülékeny, élvezetes, A könyv a délvidéki népi kultúra egy újabb szeletének tematikus feldolgozása és közreadása. (Dr. Simon András)