Közismert, hogy Friedrich Nietzsche első műve az attikai tragédiával foglalkozik, és sokat emlegetik a filozófus tragikus sorsát is. Azonban az már kevéssé ismert, hogy a dionüszoszi tragikusság és a dramatikusság milyen mélyen meghatározzák az életmű felépítését. Nietzsche a nagy görög filozófusokról azt mondja, hogy „saját naprendszerükben” éltek. Ha ez Nietzschére magára is érvényes, akkor ez a könyv egy bizonyos perspektívából szemlélve megkísérli láttatni ennek a sajátos naprendszernek a kialakulását. A filozófia kapcsolata a művészetekkel, a zenével, a tánccal, a dallal, a tragédiával Nietzsche egyik legfontosabb, az egész életművét meghatározó gondolata ám a legkevésbé sem homogén. A tragédia születése (1872) és az Így szólott Zarathustra (1885) megjelenése között eltelt időszakban a filozófia és a művészet kapcsolatának szerkezete felbomlik és transzformációkon megy át, hogy a későbbi művekben új formát öltsön, immár a nyelv szerepére helyezve a hangsúlyt. Retorikusság és dramatikusság kapcsolatának története rajzolja ki e kötet ívét, amelyet követve az olvasó előtt kibontakozik a tragédia filozófiájától fokozatosan a tragikus filozófiához vezető gondolkodói út.