A modern történelem legsúlyosabb pénzügyi válsága, úgy tűnik, alig zavarta meg a globális pénzügyek földrajzát. A világ nyolc vezető pénzügyi központját a válságtól számított 10 évvel később továbbra is ugyanazok a térségek alkotják, csupán eltérő sorrendben. A válság előestéjén New York, London, Tokió, Frankfurt, Párizs, Hongkong, Szingapúr és a Zürich-Genf együttes vezette a globális pénzügyi központok rangsorát, e csoport pedig az elmúlt időszakban csupán egy új szereplővel, a Sanghaj-Peking együttessel bővült. Látszólag ugyanígy egy másik jelentős esemény, a Brexit-szavazás hatására sem tűnik úgy, hogy sokat változna az eddigi rangsor. A 2018-as Brexitről szóló tárgyalásokkal és London szerepének jelentős csökkenésével azonban most több elemző szerint is új lehetőségek nyílnak arra, hogy e nemzetközi pénzügyi központok újradefiniálják szerepköreiket. A kézben tartott kötet szerzői, Youssef Cassis, a firenzei Európai Egyetemi Intézet (EUI) gazdaságtörténeti professzora, és Dariusz Wójcik, az Oxfordi Egyetem gazdaságföldrajz professzora szerint emellett számos kihívás is hozzájárul ahhoz, hogy a közeljövőben a világ vezető pénzügyi központjainak pozíciójában változások történjenek. E hatások pedig csak részben adódnak a technológiai fejlődés következményeiből, a fintech előretöréséből, a pénzügyi szektorra és intézményekre vonatkozó új szabályozásoknak is kiemelt szerepe van. Vajon a pénzügyek területiségének eddigi változásai tényleg ennyire kismértékűek voltak? Mi rejtőzik a nemzetközi pénzügyi központok hierarchiájának lassú átrendeződése mögött? Újra tudnak-e éledni a kedvezőtlen és a gyorsan változó körülmények között e rangsort vezető központok, vagy épp ellenkezőleg, képtelenek lesznek ellenállni a hanyatlásnak? Jelen kötet a TOP10 város esetében ilyen és ehhez hasonló kérdéseket értékel, kitérve e térségek gazdaságtörténeti előzményeire és tágabb régiójukban elfoglalt szerepköreik alakulására.