"Jogot a lustálkodásra! Le a munkával!" Napjaink kritikai nyilvánosságában egyre gyakrabban elhangzó mondatok. Ezek irányították rá a figyelmemet az emberi munkatevékenység mibenlétének tüzetesebb vizsgálatára. Mi a munka? Az emberi lényeg kifejeződése vagy a folyamatosan változó társadalmi viszonyok puszta tárgyiasulása? Melyek a specifikumai a neoliberális újkapitalizmusban? Egyáltalán: milyen viszonyokról van szó, amikor kapitalizmusról, újkapitalizmusról beszélünk? Hogyan néz ki lenyomatuk az emberben és annak munkájában? És ha elméletileg több lenyomat is elképzelhető, melyik szimbolizálja valóban híven a kapitalizmus, újkapitalizmus alapviszonyait? A neoliberális újkapitalizmus, majd a kapitalizmus autoriter fordulatának előszele hogyan szüli meg a mesterséges intelligencia iránti igényt, s vele tömegek szorongását munkájuk elvesztésétől? És hogyan szüli meg a kritikai gondolkodásban a munka tagadását? Milyen lenne egy munka nélküli világ? Jó vagy rossz? Nos, könyvemben ezekre a kérdésekre keresem a választ - lesz, amikor csak újabb kérdések megfogalmazásával tudok majd azokra válaszolni...