Hoffmann Rózsa, amikor elvállalta az államtitkárságot, sejtette, mit vállal. A nagy, rendszerszintű átalakítások, kulturális változtatások nagyon sokakból ellenállást váltanak ki, ami érthető, hiszen mindenkinek ki kell lépnie a komfortzónájából, ami jó ideig zavarodottsággal, kellemetlenséggel jár. Az oktatásnak ma sok esetben a média egy részének nyomása következtében morális ellenszélben kell hajóznia. Hoffmann Rózsa programja, négyéves munkája nem egyszemélyes vagy csoportos monománia terméke volt, hanem éppen ellenkezőleg: segíteni, gazdagítani kívánta a magyar életet. Aki elvállal egy ilyen horderejű feladatot, vakon kell bíznia nemcsak a távoli célban, de a munkatársaiban, a pedagógusokban és az egész közösségben is. Hinnie kell abban, hogy együttműködnek vele, segítik, megértik, hogy munkájának értelme van és lesz, hiszen a köznevelés Magyarország megújulásának záloga..