Az 1960-70-es években csúcspontján volt a sumér-magyar rokonítás téveszméje. Sok előadás hangzott el pro és kontra. Pusztay János professzor akkor határozta el, hogy megírja: miért finnugor nyelv a magyar. Így született meg Az "ugor-török háború" után című köny-ve, amely 1977-ben jelent meg. Az idő múltával megváltozott a rokonítás iránya. Az utóbbi egy-két évtizedben a tö-rök nyelvekkel, népekkel és kultúrákkal, illetve a hunokkal való rokonítás vált - újra - ural-kodóvá. Hogy ennek a kérdésnek legalább a nyelvi oldalával tisztában lehessünk, Pusztay János beiktatott egy fejezetet, amelyben néhány török nyelv (oszmán-török, tatár, kirgiz, üzbég, csuvas, jakut és ujgur) legfontosabb, a nyelvrokonság megállapításához nélkülözhe-tetlen kategóriáit (névszóragozás, igeragozás, számnevek, névmások) és az alapszókincs egy részét, a névmásokkal és a számnevekkel együtt mintegy 70 szót vetett össze a megfelelő magyar nyelvi adatokkal. Ezek olyan magyar szavak, amelyeknek a finnugor nyelvekben etimológiai megfelelői vannak. Ezt a fejezetet olvasva - reméljük - sine ira et studio olvas-va egyértelművé válik a magyar-török nyelvi viszony. Pusztay professzor célja nem az, hogy legorombítsa a nyelvrokonságról másként gondolkodó olvasót, amint teszi azt egynémely szakmabéli, hanem az, hogy együttgondol-kodásra hívja és meggyőzze azokat, akik a tudományos tényekre hallgatnak. Az NKA támogatásával.