Mikor elő­ször gyűj­töt­ték egybe McLu­han pro­fe­ti­kus ki­je­len­té­se­it az elekt­ro­ni­zált in­for­má­ci­ós kor éle­té­ről, meg­le­pe­tés­sel ta­pasz­tal­ták, hogy meg­fi­gye­lé­sei négy év­ti­zed el­tel­té­vel is mi­lyen za­var­ba ej­tő­en tisz­ták, mennyi­re meg­hök­ken­tő­en pon­to­sak és idő­sze­rű­ek. A Mé­dia­masszázs egy vissza­pil­lan­tó tükör, amely a lát­ha­tat­lan és a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet, az ér­zék­szer­vi ha­tá­sok, a tö­meg­mé­dia min­den­nap­jai, a fo­gyasz­tói javak, a sajtó, a rek­lá­mok, és a mű­vé­sze­tek ka­lei­dosz­kóp­ját mu­tat­ja szá­munk­ra. Két­ség­kí­vül tu­do­mány­tör­té­ne­ti je­len­tő­sé­gű mű. Qu­en­tin Fiore il­luszt­rá­ci­ói és Je­ro­me Agel ki­egé­szí­té­sei kí­sé­rik, me­lyek McLu­han tudás, ere­de­ti­ség, pro­vo­ká­ció és in­tu­í­ció irán­ti szen­ve­dé­lyes­sé­gé­re ref­lek­tál­nak. Mars­hall McLu­han ka­na­dai tudós, fi­lo­zó­fus, iro­da­lom­ta­nár és iro­da­lom­kri­ti­kus, rétor és kom­mu­ni­ká­ció-te­o­re­ti­kus volt. Mun­kás­sá­ga a mé­dia­el­mé­let egyik sa­rok­kö­ve, me­lyet a rek­lám- és mé­dia­ipar a gya­kor­lat­ban is al­kal­maz. Ne­vé­hez fű­ző­dik „a mé­di­um maga az üze­net” („the me­di­um is the mes­sage”) szlo­gen és a „glo­bá­lis falu” („the glo­bal vil­lage”) fo­ga­lom be­ve­ze­té­se, va­la­mint a hoz­zá­juk tar­to­zó el­mé­le­tek ki­dol­go­zá­sa.