A magyar emigrációtörténeti irodalomról harminc évvel a rendszerváltás után ma sincs még kritikai igényű, korszerű áttekintés, ahogy a nyugati magyar diaszpóra itthoni, külhoni forrásairól és kiadványairól sem készült átfogó adatbázis, alapos bibliográfia. E műfajában kissé rendhagyó kötet ezt a hármas hiányt próbálja, ha nem is mindjárt pótolni, legalább enyhíteni azzal, hogy egy könyvbe foglalva kínál problémaérzékeny histográfiai kalauzt, bő forrás- és irodalomjegyzéket kutatóknak és érdeklődőknek egyaránt. Kézikönyvét a szerző csupán első összegző kísérletnek szánja, azt remélve, hogy egy adatgazdag és elemző, problémafelvető kiadvány több hiányt pótol majd e tárgyban, mint amennyi hiányérzetet szükségképpeni fogyatékosságaival kelt. Annál inkább, mivel a magyar emigrációtörténet forrásai és irodalma - távoli könyvtárak, archívumok mélyén vagy gazdátlanul hányódó irathagyatékaiban - ma sincsenek még kellőképp feltárva. Arról a legújabb kihívásról nem is szólva, amely napjainkban is javában zajlik a nyugati magyar diaszpóra látványos korszak- és léptékváltásával. Mindez a jelenkor krónikásainak is számos töprengenivalót ad, szükségképp újragondolva mindazt, amit az ó- és újhaza viszonyáról, az eddigi hét magyar emigrációhullám okairól és következményeiről, a diaszpóraközösségek életesélyeiről, az asszimilációról, a nyelv- és kultúraváltásról az előző nemzedékek példái nyomán tudunk - vagy eddig legalábbis tudni véltünk.