Hitler Ausztriában még csak lárva volt. Az első világháború alatt bebábozódott, azután valóságos halálfejű Szfinxszé változott. Az első, felmérő pszichoanalitikai találkozás alkalmával a pszichoanalitikus helyesen jár el, ha azonosítja magát a leendő pácienssel. Azután kibontakozhat az identifikációból, helyreállíthatja a kellő távolságot, és kialakíthatja véleményét. Egy történelmi személyiség megértéséhez ugyancsak szükség van empátiára. Az ember úgy ismerheti meg leginkább az alanyát, ha identifikálja magát hozzá. Ez az eljárás alkalmazható a fiatal Adolffal, sőt még a pályája kezdetén álló politikussal is, de nehezebbé, sőt lehetetlenné válik a diktátorral. Ha sikerül beállítania a megfelelő távolságot, a diktátort is lehet ábrázolni. El lehet-e mondani Hitlerrel kapcsolatban, hogy semmi nem idegen tőlünk, ami emberi? Vajon Hitler kizárta magát az emberi közösségből, vagy éppen ellenkezőleg, ember volt, sőt nagyon is emberi módon viselkedett?