Az írás jelenségét három különböző szemszögből kell megközelíteni: kozmikus térről, a közösségből és az egyén belső világából. Az írás ezt a hármas szerepkört egyidejűleg tölti be, ez az egyidejűség feszültséget jelent. Ezt a feszültséget helyzeti és mozgási energiák tartják fenn. Aki az írást vizsgálja, a végtelen erőtér egy jellegzetes csomópontjával foglalkozik, amelynek tápláló forrásai három irányból érkeznek, egységes erőrendszert alkotnak, és újra három irányba sugároznak szét: mint forma a lét jelenségeit személytelenül gazdagítják, az egyénre visszahatnak, a közösségre ráhatnak. Az írás tehát bonyolult és sok vonatkozású jelenség, amely egymástól eltérő és önálló mozgásrendszerek kölcsönhatásából származik.