A rendszerváltás után éppúgy vagy még inkább fordított kiválasztás jellemzi azt, hogy kikből lettek politikusok. Olyannyira, mintha a politikai siker ára a politikus morális megsemmisülése lenne, amin a politikai élettel szembeni állampolgári ellen¬érzés sem változtatott. Az alternatív politikai elitek a politikai közösség fogalmának kiürülésére olyan identitásminták kialakításával válaszoltak, amelyek a kollektív emlékezet traumáit és zsákutcás válaszait elevenítették föl. „Angyalokra” és „démonokra” osztották/osztják a politikai közösséget. A politikusokat azon mérték/mérik, hogy cselekedeteik a korábbi közösségi tragédiák elkerülését vagy megismétlődését eredményezik vagy sem. Az identitáspolitikákkal kufárkodó hatalomtechnikusok démonizálása is hozzájárul ahhoz, hogy a vezetési válsággal küszködő elitek, az identitáspolitikák technokratái a demokratikus politikai kultúra és szocializáció ellenében érvényesíthetik hatalomkoncentrációs törekvéseiket. A könyv arra a kérdésre keresi a választ, hogy miképpen lehet olyan diskurzusokat elindítani, amelyek nem a kontraszelektált elitek hatalomkoncentrációját szolgáló identitásmintákat termelik újjá. Ehelyett a politikai közösség pluralista demokrata fogalma jegyében a közösség tagjai elismerik egymás morális integritását, miközben a helyes politikai cselekvésről alkotott különböző elképzeléseikről vitatkoznak, s tudják, hogy ez a normális állapot.