Ha valami, akkor a hetvenkedés nem jellemző Angelusz Róbert életének eddigi 70 évére. Annál inkább a lankadatlan kíváncsiság. Talán nincs is a valóságnak olyan szegmense, amely iránt ne érdeklődne. De a jelenségnél is jobban foglalkoztatják az ezek mögötti felsejlő mélyrétegek. Jót tesz a művek validitásának és reliabilitásának, ha az aktuális és az általános között a szerző biztos önismerettel és önfegyelemmel, kreatív módszertani kultúrával és érzékeny szakmai etikával közlekedik. Ha tudja, betartja és adott esetben be is mutatja közélet és a társadalmi valóság sokféle szektora közötti határokat. Márpedig ünnepeltünk éppen ezt teszi. Elsősorban a társadalmi viszonyok rejtelmei foglalkoztatják, és ezen belül is a látásviszonyok sajátosságai érdeklik. Az, ahogyan az emberek, csoportok, rétegek vagy hálózatok önnön viszonyaikat látják és értelmezik. Érdeklődése természetesen a folyamatos tájékozódással és minden kérdés állandó újrafeltevésével jár együtt. Szellemi étvágya – ő maga és mindannyiunk szerencséjére – már egészen fiatal korban kiterjedt természettudományi és filozófiai területekre is, ami mindmáig alapja a magyar társadalomtudományokban ritka diszciplinált témakezelésének. Ma éppen olyan kíváncsi a világra, mint ötven évvel ezelőtt. S amit megismer, az nemcsak az övé, hanem olvasóié, hallgatóié, munkatársaié és barátaié is.