Senki nem bírja teljesebben az anyai nyelvet, mint ő, a háromszéki székely, a ritkább szavak és kifejezések gyűjtője, a Kisded szó-tár emlékezetes írója - írta Arany János Baróti Szabó Dávidról. Az utókor emlékezetében Baróti Szabó Dávid (1739-1819) elsősorban mint költő, műfordító és a nyelvújítás előfutára él. Azonban ő írta az első egynyelvű, magyar rokon értelmű szavak értelmező szótárát is. 1792-ben jelent meg a "kínálati szótárként" is felfogható Kisded szó-tár második kiadása Kassán. A szótárban a felkínált szóanyag három részre osztható: 1) régi szók fölelevenítése: aggastyán, bakó, csarnok, iker, lomb; 2) tájszók: csapat, hullám, langyos, meder, zamat; 3) szóalkotással létrehozott új szók: balga, fütty, anyag, erény, visszhang. A TINTA Könyvkiadó betűhíven, az eredeti szócikkek szerkezetét feltárva, áttekinthető formában adja közre a művet. A szótár 4270 címszót tartalmaz, ezeket legtöbbször a rokon értelmű szavak követik. Fetsérleni: tékozlani, pazárlani, pazérolni; vesztegetni, bitangolni, p. o. a' jószágot. Nadály: pióka*, piótza*, vér-szopó, vér-szívó. Sokadalom: szabadság, országos vásár. Számtalan esetben a régies címszó magyarázatát is megadja a szerző: Felleg-vár: magass helyen készűltt óltazmazó erősség, felső vár. Páhó: tsűr forma épűlet, mellybe sok féle-jószágot, életet raknak. Verőtze: kis ajtó, p. o. a' kertenn, a' pitvarbann. A szótáríró felsorolja a címszóval alkotott összetett szavakat, feltünteti a jellegzetes szókapcsolatokat, és gyakran a címszavak továbbképzett alakjait is közli. Baróti Szabó Dávid a nyelv szabályozása helyett annak gazdagítására törekedett, a nyelvváltozatok bővítésére, elsősorban tájnyelvi és elfeledett szavak közlésével, irodalmi szintre emelésük és elterjesztésük végett. Olyan szavak gyűjteményét kívánta elkészíteni a tudós tanár, amelynek célja a magyarul szólás és írás, a nyelv pontos, tudatos használata. A magyar felvilágosodás hatalmas lendületét kell tehát éreznünk a magyar szótárírás mérföldkövében, amely feltárta nyelvünk és a székely nyelvjárás gazdagságát, szerencsésen fűzve össze e nyelvi hagyományt a kor szükséges neologizmusaival.